Jogosan kérdezhetnénk, miért is van ez így? Vannak kiváltó okok, amelyek egyfajta törvényszerűségei is egyben a digitális hulladékképződésnek. Ezeket akár elfogadhatjuk, megtanulhatunk velük együtt élni, némelyiket kontrollálhatjuk, míg másokra egyáltalán nincs, és soha nem is lesz ráhatásunk, mert rajtunk kívül álló tényezők.

Vegyük őket szépen sorra:

1. Az adatok, digitális dokumentumok és információk szüntelenül zúdulnak ránk, akár akarjuk, akár nem. Ez az információs, digitális kor.

    

2. A legtöbb információ és adat a modern, digitális korban szinte megállíthatatlanul eljut hozzánk, többnyire nincs ráhatásunk az áramlás mennyiségére és sebességére sem. Ezeket teljesen megszüntetni viszont sosem fogjuk tudni. (Hacsak nem vonulunk el önként egy sűrű erdőbe vagy egy sötét barlangba remeteként.)

    

3. Ahogy haladunk előre az időben és a technológiai evolúcióban, a ránk záporozó adatok és információk mennyisége, ezzel együtt a keletkező káosz is hatványozottan nőni fog, míg az idő egyre rövidül, fogy.

    

4. Előbb vagy utóbb ezt fáradtságnak, tehernek fogjuk érezni, és vagy feladjuk, elveszítjük a csatát, vagy felvesszük a harcot és megpróbáljuk mederbe terelni, kontrollálni az áramlást, túlterhelést. Ez rajtunk áll.

    

5. A hardver és szoftver gyártók, az állam, a hivatalok, adatrendszerek működtetői, a döntéshozók bár sokat tehetnének annak érdekében, hogy ez a ránk nehezedő nyomás valamelyest enyhüljön, vagy legalább picit kezelhetőbb legyen, és ezáltal egyszerűbbé váljon az életünk, azonban nem tesznek lépéseket. Nem is fognak, mert nem ez az érdekük. (Ennek társadalmi hatásaival, az emiatt okozott stresszel pedig csak igen kevesen foglalkoznak.)

    

6. Mivel nem lesz se több időnk, se több eszköz a kezünkben a probléma kezeléséhez, és a figyelmünk, elménk kapacitása is véges, így ez a mi saját felelősségünkké válik. A mi beavatkozásunktól és tudatosságunktól függ, hogy milyen mértékben birkózunk meg a jelenséggel, és mire fordítjuk az értékes figyelmünket. Elsősorban rajtunk áll, hogy mit kezdünk a helyzettel, mert aligha várhatunk segítséget másoktól, külső szereplőktől.

    

7. A világunk hálózatban, adatgazdaságban, hatások és ellenhatások, okok és okozatok elvén működik. Emiatt minden és mindenki tájékoztatni, eladni, figyelmet felkelteni, zajt generálni akar. (Ugyanis ebből keletkezik a profit, a haszon, az egó, az „értékesség érzése”, a fontosság, a megerősítés, a hatalom, a kontroll és minden más aktivitás.
   (Persze a világ előrehaladása is. Bármi áron.)

A fentiekből jól látszik, hogy a fizikai és a digitális világ számos ponton összekapcsolódik, ez adja mindennek a dinamikáját. Közte vagyunk mi, akik sokszor naív, bár rendre törekvő egyének és csoportok vagyunk, mégis ki vagyunk szolgáltatva sok szempontból ezeknek a hatásoknak. Ez pedig folyamatosan újratermelődő stresszt okoz, ezért is fontos, hogy megtanuljuk kezelni egyrészt az eszközeinket, a bennünket érő ingereket, lehetőség szerint kidolgozzuk a saját szabályainkat, eljárásainkat, szokásainkat. Csakis ezekkel a megoldásokkal és egyszerűsítési folyamatokkal, rutinokkal tudjuk elérni, hogy ne csak átlássunk a káoszon, hanem időt, energiát és figyelmet tudjunk megtakarítani a magunk és embertársaink számára is. Ha jobban belegondolunk, 20-30 évvel ezelőtt ez még csöppet sem okozott problémát, és emlékezzünk vissza azokra az időkre, amikor szinte mindenki kiragasztotta a cetlit a postaládájára, hogy:

„Reklámot, szórólapot kérjük ne dobjon be!”

Mert az ürítés, bosszankodás nem jó érzés, veszteség. Most sokkal nagyobb adatfolyam áramlik át rajtunk, és mégsem teszünk semmit?